Dsida Jenő: Kívánságom

A jó Isten tán nékem is meghallja 
Egek felé kiáltó hangomat, 
Midőn Teérted fordulok Hozzája 
Hiszen nem kérek Tőle én sokat: 
Kérésem csupán egy rövidke mondat 
És minden, minden belefér: 
Az élet szürke, csapkodó sarában 
Lelked maradjon mindig hófehér! 

Ha járva-kelve hallom a világot, 
-Hazugság minden második szava,- 
A szivem fáj és vágy ébred fel bennem, 
Hogy fülem inkább mitsem hallana, 
Egy oly világon vágynék akkor élni, 
Mely mindig-mindig igazat beszél:- 
E csúnya, piszkos, e hazug világban, 
Lelked maradjon mindig hófehér! 

Ha ketten, hárman néha összejönnek, 
Miről is folyhat köztük a szó-beszéd? 
Egy másik ember lesz az áldozatjuk, 
Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt. 
Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan, 
A szó mielőtt még lelkedhez ér: - 
Rágalmat szóró, pletykázó világban, 
Lelked maradjon mindig hófehér!