Csíki András: Leszek a barátod

Leszek a barátod, 
játszom játékaid, 
elnyúlok és elnémulok veled 

sírom bánataid, 
örülöm örömeid, 
mindenem megosztom veled. 

Ahogy fordulsz, fordulok én is, 
amit tudsz, még megtanulom, 
ahová állsz, oda húzok én is, 
amennyit bírsz, azt én is kibírom 

ha szeretsz, szeretek veled, 
ha gyűlölsz, gyűlölök híven, 
úgy nézek, ahogy te is nézel, 
megyek, ha elmész innen. 

Jegyben a sötétséggel járunk, 
ha énekelsz, dúdolom veled, 
de szép esők hullanak ránk, 
s már szeret aki szeret 

S hajnalban ébredsz, én is felkelek, 
ha koldulsz, én is megteszem, 
ha elszégyelled árvaságodat, 
én is lesütöm fejem 

ha zászlódra sorsodat húzod, 
bizton én is aláállok, 
s ha vágányra fekszel, melléd tolakszom, 
hogy láthassam gyönyörű halálod 

aztán elnémulok én is veled, 
mint egy éjfél utáni állomás, 
és reggel csak üres üléseken ülünk, 
és folytatódik ez az utazás 

csak sodródunk merre az ég vezet, 
egy beláthatatlan pusztaság felé, 
hol egy kóró a legszebb virágunk, 
ahol mindenünk a másiké 

de onnan már nem megyünk tovább, 
leszállunk és végső helyünkre lépünk, 
és egyszer még összekacsintunk, 
és már nem mondjuk el mennyire félünk.