Fecske Csaba: Karácsony előtt

Karácsony táján, ó igen, 
mikor csizmát húz Télapó, 
s a hegyekben a fenyőkre 
puhán és halkan hull a hó, 
nos, akkor rajtam valami 
sejtelmes bizsergés fut át, 
gondolkodom vagy álmodom? 
Hallom a patkók dobaját. 

Hányat kell aludni, ötöt 
vagy hármat? Hármat, úgy hiszem, 
három éjszaka van hátra 
még, vagy talán már annyi sem. 
Odaért-e a levelem, 
ezen sokat gondolkodom, 
mert ha odaért – mondjátok! 
izgulni nincs semmi okom. 

Voltam-e rossz? Ó meglehet. 
De örökké lehet-e jó 
egy ilyen gyönge kisgyerek? 
S ha rossz voltam, mért voltam? Ó 
úgy érzem, s ez nem dicsekvés, 
több volt bennem mindig a jó, 
mint a rossz, hát az ajándék 
akár már most átadható. 

Karácsony táján, ó igen, 
mikor rám gondol Télapó, 
mákos kalácsot majszolok, 
künn csöndesen szitál a hó. 
Félig ébren álmodom, 
mindenfélén gondolkodom, 
tudom, levelem odaért, 
izgulni tehát nincs okom.