Bornemisza Endre: Mikulás

Fehér varázs: hóhullás, 
Havat hoz a Mikulás. 
Havat hoz, vagy sarat hoz, 
Fő, hogy ajándékot hoz. 
A gyerekek körülállják, 
Szót se szólnak, úgy csodálják. 

Nem kérdezi, kitalálja, 
Mi a szívük álma, vágya: 
Játékautó, kisszekér, 
-egy zsák dió belefér- 
Jóskának és Katának 
Ropogós, piros csomag, 
Mesekönyv, vagy kis maci, 
Vágyuk szerint húzza ki, 
S amíg osztja, amíg járja, 
Hangulat bűvös varázsa 
Árad szét, s ő megy tovább, 
Hátán hordja a csodát: 
Csodálatos puttonyát. 

Éjjel is megy, meg sem állhat 
Ha már sötétek a házak, 
Átlát tetőn, falakon. 
Puttonyába nyúl, nem időzik, 
Gyerekek fényes cipőit 
Ajándékkal tölti meg. 
Sok ház várja, megy, siet, 
Nem látni a lábnyomát, 
Szárnyra kap, 
És száll tovább 
S mire virrad reggelig 
Minden cipő megtelik. 
Akkor megtér otthonába 
Fáradtan dől 
Le az ágyba 
S nyomban elszenderedik.