Zelk Zoltán: Télapó és hóember

Én egy csókától hallottam, 
csóka a toronytól, 
a torony meg tavaly télen 
hallotta a holdtól, 
ha igazat mondanak a 
csókák és a tornyok, 
akkor én is ti nektek most 
színigazat mondok. 

Így kezdte a hold a torony 
a csóka így szólt: 
az udvaron egy hóember 
mit gondolt, nem gondolt, 
azt gondolta, dehogy fog ő 
egész télen állni, 
ő lesz az első hóember, 
ki megtanul járni. 

Ennyit gondolt a hóember 
egy szóval se többet, 
s indulna már mikor hallja, 
jó estét köszönnek, 
ő is köszön ő is mondja: 
"Jó estét kívánok" 
s látja , hogy egy piros csizmás 
öreg ember áll ott. 

"Jó hogy jöttél öregember, 
éppen ebben a percben 
gondoltam, hogy útra kelek, 
induljunk hát ketten. 
Látom, nagyon öreg lehetsz, 
fehér a szakállad, 
Lehet hogy a világot már 
kétszer is bejártad." 

"Körül bizony kétszer százszor 
és még százezerszer- 
feleli nevetve a piros ruhás ember-, 
de nem gyalog, úgy nem győzném, 
hanem szánon járok- 
úgy nézzél rám te hóember, 
a Télapót látod!" 

Így történt hogy akkor este 
-látta aki látta- 
együtt szállt fel a hóember 
s a Télapó a szánra, 
együtt vittek ajándékot 
házról házra járva, 
míg csak üres nem lett végül 
a Télapó zsákja. 

Ahány házba csak bementek, 
ahányból kijöttek, 
lett répaorrú vándor 
egyre-egyre könnyebb, 
várták őket minden házban 
kályhával, meleggel, 
így olvadt el reggelre az 
útra kelt hóember!