Sík Sándor: A ősz dalol

Síró fuvalmak 
Zörgőn kavarnak 
Hűs éjszakára 
Port az avarnak 
Hantja alól. 
Halovány árnyak 
Zokogni járnak 
Ravatalára 
Az ifjú nyárnak. 
Az ősz dalol. 

Sápadtra sárgul 
S a szürke ágrul 
A lomb lezördül 
S egy volt világrul 
Mesét mesél. 
Bús esti pírba 
Bámulok sírva 
S a könny úgy gördül 
Szemembül, mint a 
Halott levél. 

Mert minden sír ma. 
Holt szegfű szirma, 
Halott szerelmek, 
S mely dalaimra 
Borul, a dér. 
És sír a fény is, 
A nap szemén is 
Könny könnyre dermed 
És sírok én is. 
Mert minden él, 
És minden elmegy.