Ecsedi Éva: Múlt

Megcsuklik a hang 
Mégsem szól a száj 
Könny csorog végig 
Barázdát mosva az arc bársonyán 
Csak halk sóhaj felel 
Elszáll a széllel 

Tegnap még virágok szirma hullt 
Ma elszáradt avar közt 
Fekszik hallgatva a föld dobbanását 
Lassan szétporlik emléke 
Egyé válva múlt lesz belőle