Wass Albert: Szeretném

Szeretném, ha egyszer az lehetnék, 
Ami leginkább lenni akarok. 
Ha egyszer azt mondaná valaki: 
Megsajnáltam a bánatodat, 
Hitetlenségedet, háborgásodat, 
S neked adom mi legdrágább neked: 
A sorsodat, az önéletedet. 
Neked adom a teremtésedet. 
Akkor azt mondanám: legyek erő, 
A végtelenség örök ereje, 
Aki nem néz hátra, csak előre, 
S nem hallja a múlt idők zenéjét. 
Legyek az őskor mitikus gigásza, 
Aki számára nincsen vég, határ, 
Hogy két karommal a világot rázzam, 
S a hitemet, az igazságomat 
Belesüvöltsem, belekiabáljam; 
Eszme legyek, kirobbanásra kész, 
Szent Géniusz, hatalmas és merész, 
Aki előtt a végtelen szabad! 
Erő legyek, kiben nem él az álom, 
Ki győzni tudjon Olimposz-csatákon, 
Kiben jövendő nagy világok élnek, 
Ki a babonának és hitetlenségnek 
Kiszúrja titokzatos Küklopsz-szemét. 
Erő legyek, nagy alkotó erő, 
Romboló, világokat teremtő, 
Kinek lelkében eszme-lángok égnek, 
S nem fél a Halál sötét szellemének 
Bátran, büszkén a szemébe nézni. 
Erő legyek: jövő ködébe látó, 
Erő legyek: nagy eszmékért csatázó, 
Zengjem a ködös mindenségen át, 
Egy új teremtés király-himnuszát! 
S ha egyszer majd az idő műhelyéből 
Jőnek tüzesebb világ-hajnalok, 
Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok! 
Szeretném, ha egyszer az lehetnék, 
Ami igazán lenni akarok.