Wass Albert: Egyszer régen. . . .

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, 
S a kék vizekben tündökölt a hold, 
Tündér leány állott a tenger partján, 
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt. . . 
De egy este. . . messze észak felől 
Orkán hadával érkezett a tél, 
A tündér sírt és fényes könnyeit 
Zúgó tengerbe hullatta a szél. . . 
Aztán elment. . . a tenger várta, várta, 
És fodros habja többé nem dalolt. 
Ködös, borongós, néma éjszakákon 
Sötét vizén nem tündökölt a hold. . . 
S a mélybe hallott tündér könnyekből 
Lettek a fényes igazgyöngy szemek. . . 
A gyöngyhalász néha megtalálja 
A mélybe rejtett tündér-könnyeket. . . 
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok, 
És verseim az igazgyöngyszemek. . . 
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér 
S azóta néha gyöngyszemet lelek. . .