Osvát Erzsébet: Cinkék a fán

Nyírfácska áll 
a téli tájban, 
tavaszra várva 
egymagában. 

Tavaszra várva, 
napmelegre, 
karjait tárja 
dideregve. 

Vidám cinke 
tekint le rája 
s repül, repül 
az egyik ágra. 

Hintázik rajta 
fel-le, fel-le, 
társai szállnak 
hozzá egyre. 

Nyírfácska feled 
fagyot, telet, 
felvidítja 
a madársereg.