Baranyi Ferenc: Hó-álmaim

És hó esett a tiszta víztükörre, 
a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, 
és vízzé vált a hó ott mindörökre. 

Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon 
nem volt fehér a táj, csupán a parton, 
a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom. 

Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek 
nem növelik, csak terhelik a lelked, 
és eltakarják szépségét szinednek. 

Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, 
s örvényeid havamtól gazdagulnak, 
midőn ijesztő messzeségbe futnak. 

Az életem csak benned folytatódhat, 
ez sorsa rég - ha vízre hullt - a hónak, 
belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. 

Kergetőztek az örvények pörögve, 
rohant az ár a végtelen ködökbe 
és hó esett az örvénylő gyönyörre.