Juhász Gyula: Révület

Oly furcsa ez: szavak zengésein túl 
Keresni titkot, mely bennük dereng. 
Oly különös: rímünk az égbe indul 
S örök jövőbe vonja a jelent. 

Oly szomorú: az élet erdejében 
Eltévedezni s nézni: hol kiut? 
Mint a szökő rab, ki a ködben, éjben 
Reméli, hogy őrt téveszt és kijut. 

Oly gyönyörű e lét s a Léthe partján 
Elrévedezni égen és mezőn 
És nem találni társat, aki balgán 
Velünk ballagna boldog könnyezőn. 

Oly isteni: heverni gyenge fűre, 
Bámulni: jönni, menni felleget, 
Míg sors borúja és öröm derűje 
A semmibe szelíden ellebeg.