B. Radó Lili: Békült szívvel

Ajándékul, amit szántál nekem, 
e néhány évet, Uram, köszönöm. 
Tudom, a nyár van hátra még, s az ősz, 
mert tánc s a dal s az ifjúi öröm 
mögöttem immár messze elmaradt. 

Bizony, tavaszom tarka mámora 
tovaillant, míg gyöngyöző borához 
tétova kézzel poharat kerestem. 
De aranyszemű kalászok aratása 
vár még reám és egy-egy nyári esten 
a béke megcirógat engem is. 

Ó, lesz még dús hegyoldal víg szüretje, 
szelid verőfény szeptember délelőtt, 
és hosszú séták még a tél előtt. 

S ha hull a hó majd, köröttem csend, ha leng, 
fűtött szobában duruzsol a kályha, 
tán jó is lesz már ablakomban állva 
nézni, hogy tarka tömegben odalent 
ki mást sodor magával most az élet.