Van fájdalom, oly hideg, mint a jég.
Ugye, perzselte már kezedet a
kilincs fagya? A lélek iszonya
gránitként hűl ránk, belénk, pánt vagy ék:
préseli a kín robbanó dühét,
s ahogy, bár hő, roppant súlya alatt
dermedve feszül a lángtestű nap,
dermed ő is, s a szorítása ég.
Vers lehet olyan hideg, mint a jég,
mint a jeges Hold: láttad ma, ahogy
a februári éjben ragyogott?
Gyönyörű volt! Tükörhalk énekét
hallgattam, s az űr csillagfény-neszét
Szívem a csillag. Éget. Mint a jég.
Ugye, perzselte már kezedet a
kilincs fagya? A lélek iszonya
gránitként hűl ránk, belénk, pánt vagy ék:
préseli a kín robbanó dühét,
s ahogy, bár hő, roppant súlya alatt
dermedve feszül a lángtestű nap,
dermed ő is, s a szorítása ég.
Vers lehet olyan hideg, mint a jég,
mint a jeges Hold: láttad ma, ahogy
a februári éjben ragyogott?
Gyönyörű volt! Tükörhalk énekét
hallgattam, s az űr csillagfény-neszét
Szívem a csillag. Éget. Mint a jég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése