Wass Albert: Jönnek

"Higgye el nekem, az a fontos, hogy ne legyünk gyávák. 
Ha már elérkezett az idő, akkor gondoljuk végig. 
Akkor ne féljünk kimondani a szavakat. Azt, hogy utolsó, meg az ilyent. 
Akkor már nem szabad félnünk az ilyen szavaktól. 
Utolsó. Hát igen, (...). Ezzel legyünk tisztában végre. 
Az ember általában fél a szavaktól. Megszokta, hogy féljen tőlük. 
Mert egy életen keresztül egyebet sem hallott, csak szavakat, 
és rendesen nem volt semmi a szavak mögött, amiket hallottunk. 
Hányszor hallottuk életünkben, hogy "örökké", "soha", "utolsó", 
és hányszor mondtuk ki magunk is őket, 
és nem éreztünk semmi különöset amellett, mert hiszen tudtuk, 
hogy az "örökké" mögött nincsen az örökkévalóság, 
és a "soha" mögött sincsen végső megsemmisülése valaminek. 
És most hirtelen úgy jártunk, mint a mesebeli pásztorlegény, 
aki naponta "farkas"-t ordított, és amikor valóban eljött a farkas, 
ordítani sem mert, mert nem volt több hitele a szavának. "