Kupás Csilla: Szárnyatlanul

Tépázott szárnyú ember 
egekben élni vágysz 
felhők fölé emelkedsz 
várod a zuhanást 

Repülnél messze innen 
lelked színe fakul 
zuhansz egyre csak lejjebb 
zuhansz szárnyatlanul 

Csak képzeled hogy egyszer 
lebeghetsz gondtalan 
lelked erős kötéllel 
halálig kötve van 

Szíved nem visz az égbe 
régóta másra vársz 
minden megértett szóban 
új szárnyakat találsz