Balázs Béla: Őszi varázs

Most gyerünk innen, mert jön a varázs. 
Vörösen áll a nap a hegy fölött, 
S a sárga hegy mögött ott áll az ősz . 
Gyerünk, gyerünk. 
Nézd, izzó érccé válik 
Az erdő már és a lombfödte föld. 
Késő. 
A dermedt rézerdőben állunk. 
Ne mozdulj már. Egy gally törjön belőle: 
S megkondul, dördül hetedik határ 
És sorsod mely visszhangozik tőle. 
Ne mozdulj már, mert felriad a zajra. 
Most hallgasd, hogyan hullnak szeliden 
Kis érclevelek pengő érctalajra. 
Halk harangjáték. Az erdő dalol, 
S temetkezik csendes búcsúztatóval. 
Nézd, ott a nap a hegy mögé hajol. 
A hegy mögött, ahol a köd vonul, 
Egy óriás zokog hangtalanul.