Varga Ibolya: Figyelj! - ha egyszer meghalok...

Figyelj! - ha egyszer meghalok, 
Elfújok néhány csillagot 
Mint tortán a gyertyát 
Hát csak ne sirassatok 

Figyelj! - ha egyszer meghalok 
Némák legyetek, s szótlanok 
Ha temettek, ne földeljetek 
S szóval ne méltassatok 

Figyelj! - ha egyszer meghalok 
Könnyek nélkül búcsúzzatok 
Ha ismertetek, megértitek 
Ha nem, minek hazudjatok 

Figyelj! - ha egyszer meghalok 
Három edénybe rakjatok 
Szétosztván az isteneim között: 
Gyermekeimnek adjatok 

Figyelj! - ha egyszer meghalok 
Ők érteni fogják, mire gondolok 
És ott adnak a szélnek engem 
Ahol a leginkább boldogok 

Figyelj! - ha egyszer meghalok 
Vidámak legyetek, s boldogok 
Örvendjetek a tudásért, hogy 
Én már jó helyen vagyok 

Figyelj! - ha egyszer meghalok 
És látsz egy fekete párducot 
Smaragdszemében ott ragyog: 
Valahol én is ott vagyok 

Figyelj! - mert egyszer meghalok... 
De most kellenek a szép napok 
A törődés, a tiszta gondolat 
Őszinte szeretet, társ-tudat. 

Mert a szívem még - hallod? 
Még eleven, még dobog, 
Most kell, hogy szeress 
Mert most még élek, 
Most örülök a virágnak, ha kapok 
most még... - figyelsz rám? 
- Mert most még itt vagyok!