Alex Tamás - Sztankay István: Búcsúdal

Itt állunk mind, úgy hallgatunk. 
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk. 
Szíved nem él, hová lettél? 
Egyedül mentél. 

Már csak emlék, kedves a kép, 
Úgy nevettünk nem oly rég. 
Tiéd sok tárgy, velünk maradt, 
Itt voltál, igaz. 

Most búcsúzunk, most sírhatunk, 
Nem ölel két karunk. 
Fagyott a föld, a mély bezár, 
Bennünk élsz tovább. 
Fagyott a föld, a mély bezár, 
Bennünk élsz tovább...... 

Megrendülten gondolunk rád, 
nem hisszük el, hogy nincs tovább. 
Lehunyt szemed nem látja már, 
mindenütt virág. 
Kint alszol majd a hideg télben, 
eszünkbe jut néha éjjel, 
nem vagy többé, 
nincs ilyen más. 
Egyetlen voltál.