Kálnay Adél: Őszi reggelek

Ó jaj, az őszi reggelek!
Az ember szíve megremeg,
mert hív a táj, mert húz a táj
maradni többé nem lehet.

Ó jaj, az őszi reggelek!
melyet, ha festők festenek,
csak látszat az, csak látomás
nem moccan rá a képzelet.

Ó jaj, az őszi reggelek!
vörösen izzó napkelet
messzi az ég, távoli kék
madarak viszik lelkedet.

Ó jaj, az őszi reggelek!
A súlyos lomha fellegek,
ha rád szitál az égi víz
arcodra könnyet permetez...

Ó jaj, az őszi reggelek!
kerengve hulló levelek
a rozsdaszín, a törtarany
avarból készül szőnyeged

Ó jaj, az őszi reggelek!
Bőrödbe csíp a morc hideg.
A dér hava, s a zúzmara
üvegágakról rád pereg.

Ó jaj, az őszi reggelek!
Köd lebeg a táj felett,
a krizantén és gyertyaláng
illata végül eltemet...

Hajdú Levente: Szeptember

Vége a nyárnak,
bús dalok szállnak,
ősz a ruháját
felölti már.
Száraz ág reccsen,
kéz a kilincsen,
szeptember újra
küszöbön vár.

Ajtódat nézi,
engedd be, kéri,
hosszú az út, mely
mögötte áll.
Fáradt a lába,
s rezgő szakálla
söpri az útját,
amerre jár.

Tölti a pincét,
mérik az iccét -
jó borok karcos
illata száll.
Pohár a kézben:
sokáig éljen,
koccintson együtt
minden barát.

Jókedved húrja
rezdüljön újra,
s zengje a vígság
örömdalát.
Árasszon ajkad
neked is halkan,
kibomló őszi
harmóniát.

Darvas Szilárd: Mese az őrangyalról

Túl a kéklő messzeségen,
odafent a magas égben,
fent a mennyben élt egy angyal,
szőke, fitos, alig kancsal,
csupa bűbáj pici szája,
remekül állt szöszi fején
huncut módon félrecsapott
divatos kis glóriája,
szóval szép volt, nem csak kegyes,
ahol kell, ott hegyes-begyes,
minden kincse csak az erény,
ruházata nagyon szerény:
csak egy kicsi inge, s benne
rejtve az, mi ingerelne,
csak inge volt, no meg szárnya,
és az ing is, meg a szárny is
ahogy illik, mindig zárva.

Mimi volt az angyal neve,
buzgalommal szíve tele,
leszolgált már jó pár évet
s egy szép napon előlépett,
nem tudtak csak jót felőle,
így lett őrangyal belőle,
rátermettségét belátva
azonnyomban rá lett bízva
egy kis újszülött leányka,
rá lett bízva egy kis Olga,
nosza, lett Miminek dolga,
vigyázni a kis porontyra,
hogy a gyomrát el ne rontsa,
hogy a cuclit szájba vegye,
hogy a csörgőt meg ne egye,
hogyha sírna-rína szegény,
kéznél legyen minden edény,
most csücsülj le... most meg kelj fel...
őrangyalnak lenni, kérem,
nem mindig fenékig tejfel!

No de kérem, mindez hagyján,
ha az Olga fel nem serdül
és nem lesz belőle nagylány,
nemcsak nagylány, hanem szép is,
mit meglát a férfinép is,
most vált Mimi kedve búra,
járni a sok randevúra,
hogy mi illik, azt lemérni,
döntő percben közbelépni...
Ki egy lányra tud vigyázni,
száz szerelmes bókot hallván,
őrangyal legyen a talpán!
Szegény Mimi alig győzte,
Olgát meg egy fiú főzte,
karja izmos, neve Tamás,
a lakása legénylakás,
az ostromot bírta hévvel,
(nem nehéz huszonkét évvel),
ehhez értett, semmi máshoz,
és bizony az lett a vége:
Olga felment e Tamáshoz...

Bizony, ezt csinálta Olga,
s ha nincs Mimi, baj lett volna,
ám a döntő pillanatban
Olga kiált: félek nagyon...
segíts, drága őrangyalom!
Csak ennyit szólt s máris, nini,
ott termett mellettük Mimi,
s hogy a vétkét tisztán lássa,
jó nagyot rúgott a Tamásba,
rúgta Tamást hátul, elül,
míg az Olga elmenekül,
így menté meg őrangyala,
olyan tisztán, ahogy vala.
Ám szikrázik Tamás szeme
s nemhogy csökken, nő a heve,
összefut előtte minden,
csak egy nőt lát... azt is ingben...
Ki győzi e csodát aggyal?
És ha angyal? Legyen angyal!
Mit folytassam? Fátyolt rája!
Szegény Mimin nem maradt más,
csak a tépett glóriája.

Folytatása fenn az égbe\',
Mimi ott áll pírban égve...
Ám megszólal a főangyal:
Érezd magad megdicsérve!
Amit tettél, hősi tett volt,
ha nincs is már, ami megvolt!
Fogyatkoztál bár erényben,
de a jó ügy érdekében!
Nem mondható ez kevésnek,
esküszöm, hogy jutalmat nyer
fájdalmad és szenvedésed!
Bármit kérsz, én teljesítem,
buzgalmadnak mi az ára?
S szólt Mimi, szemét lesütve:
kérem... én csak egyet kérek...
Hadd vigyázzak még egy lányra

Weöres Sándor: Ballada három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.
Elröpült három falevél.

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete mély
ki emel fel az őszi sárból

ti szegény három falevél? 

Helen Bereg : Hegedűn sír

Mint hegedűn síró bús zene

Szívemben úgy jajong a hiány.
Húrjain játszó szerelem
Sajdítja létem dallamát. 

Fátyolzenéje zokogva sír
Fel-fellibbenve a húrokon. 
Hangja szárnyal, égbe repít
Minden vágyódó dallamot. 

Hallod kedvesem, lelkem mint hív,
Mint száll hozzád karodba vágyva?
Szikrája csillagot vetít 
Felhőn nyugvó éjszakára. 

Lágy szimfóniába szelídül
Hiány húrjain síró zene,
Mikor karomba szenderül
Tested ringató szerelme.

Teréz Anya: Kérdések és válaszok

A legszebb nap?
A ma.

A legnagyobb akadály?
A félelem.

A legkönnyebb?
Tévedni.

Minden rossz gyökere?
Az egoizmus, az önzés.

A legszebb szórakozás?
A munka.

A legveszedelmesebb vereség?
A bátorság hiánya.

A legjobb tanítók?
A gyermekek.

A legszükségesebb szükségszerűség?
Önmagamat ajándékozni.

Mi boldogít a legteljesebben?
A másik ember hasznára lenni.

A legveszedelmesebb hiba?
A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés?
A bosszú és gyűlölet.

A legszebb ajándék?
A megértés,az együttérzés.

A nélkülözhetetlen?
Az otthon,a valahova tartozás.

A jól eső érzés?
A belső béke.

A legjobb megoldás?
Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség?
Az elvégzett kötelesség.

A legnagyobb erő a világban?
A Hit.

A legfontosabb emberek?
A szülők.

A legszebb a világon?
A SZERETET !!!

Hiszem!

Szárnyas tolvajok

A fagyinak senki sem tud ellenállni:)

Tamás Attila: Ne add fel

Nehéz megtalálni azt 
Ki őszintém mondja az igazt 
Kinek nincs hátsó szándéka 
Vagy egyéb hasonló "játéka" 

Nehéz megtalálni azt 
Ki önzetlenül nyújt vigaszt 
Ki tőled nem várja el 
Hogy ezen túl csak rá figyelj 

Nehéz megtalálni azt 
ki ha kell melletted virraszt 
Ki irántad nem ismer határokat 
Félelmet, netán gátlásokat 

Nehéz megtalálni azt 
Ki a bajban sem mulaszt 
Ki ha valamit elrontott 
Őszintén bevallja: megbotlott 

Nehéz megtalálni 
De ha megtalálod 
Rájössz Ő az igaz barátod

Juhász Gyula: A többi néma csend

Szeptember volt. Az ég üvegharangja
Derűsen kéklett, mint a jó remény
S a nyárutói kert pompája tarka
S arany volt a kert skárlátköpenyén.

Szeptember volt, évadja szép múlásnak.
A férfi, aki költő, állt merőn,
Karját keresztbe fonta, mint a bánat
S végignézett a szőlős hegytetőn.

Elment egy asszony. Tegnap még szerette,
Múzsája volt és hite volt neki,
Ma tudja már: a nő nem szereti.

Elment egy asszony. És a férfi lelke
A távozó után könnyezve száll
S úgy érzi: nem lesz többé verse már.

Wass Albert: Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett
nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az
égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,

hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője

hulló levéllel eltemet!

Helen Bereg: Öleld magadhoz..

Öleld magadhoz nyár 
Gyengülő melegét! 
Hangtalan jön az ősz. 
Tegnap még zöld levél 
Nap-nap után érzi, 
Mint festi sárgára 
Ősz ecsetje, a dér. 

Sárga lombkorona 
Vöröses színre vált. 
Rövid átmenet csupán, 
S barnára aszalja 
Az őszi elmúlás. 

Hangtalan jön az ősz, 
Ködfátyolt borít 
Reggelente a fákra. 
Harmat csillogása 
Reszketve esik 
Hidegen didergő, 
Rongyos lombruhára. 

Lassan minden levél 
Avarrá csendesül, 
Hajdanvolt zöldjét 
Emlékképként őrzi 
Szem írisze ott belül. 

Nyirkos hajnali szél 
Elfújja napsugár 
Gyengülő melegét. 
Öleld magadhoz! 
Rejts ruhád alá! 

Szeretlek, ősz...

Szeretlek, ősz… mikor enyhet hint a táj,
minden, mi zöld, földbarnává ernyed,
a köd langy, gomolygó táncra gerjed
s már tüzes nap harapós ajka se fáj.

Ilyenkor mellbe vág a felismerés,
hogy mennyi gyönyört rejt még az élet,
hogy minden szép bontogat új szépet,
mit látnom és éreznem sors-rendelés.

Tudom, a tavasz, nyár, tél… gyöngyképek.
Ám bennem csak az ősz az, mi gyöngy-esőz,
súgó zsongásától ázva lépek

mély boldogságba - oh, dallamos dizőz! -
mert ősz-létemben míg csenghet ének,
mindig és örök vággyal szeretlek, ősz…

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet
.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Németh Gyula: Mert ember vagyok én is

Mert ember vagyok én is, s nem szeretnék mást
Csak szeretni valakit, őszintén igazán!
Megadni neki, mit adni csak lehet
Szemébe nézni, és fogni a kezet.
Fogni a kezet, mely biztonságot ad
Elűzni rosszat, bántót, és hadat.
Őérte élni, csak élni nem félni
Tisztelni, becsülni- óvni, és védni.
Üres a semmi, és fekete a sötét,
Minek is élni, ha nem láthatom szemét?
Nincs aki ott van, ha nincs ott senki
Szeretnék ember... csak ember lenni. 

Ehető csokrok

Nasi estére:)