Hajdú Levente: Szeptember

Vége a nyárnak,
bús dalok szállnak,
ősz a ruháját
felölti már.
Száraz ág reccsen,
kéz a kilincsen,
szeptember újra
küszöbön vár.

Ajtódat nézi,
engedd be, kéri,
hosszú az út, mely
mögötte áll.
Fáradt a lába,
s rezgő szakálla
söpri az útját,
amerre jár.

Tölti a pincét,
mérik az iccét -
jó borok karcos
illata száll.
Pohár a kézben:
sokáig éljen,
koccintson együtt
minden barát.

Jókedved húrja
rezdüljön újra,
s zengje a vígság
örömdalát.
Árasszon ajkad
neked is halkan,
kibomló őszi
harmóniát.