Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.
Elröpült három falevél.
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete mély
ki emel fel az őszi sárból
ti szegény három falevél?
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.
Elröpült három falevél.
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete mély
ki emel fel az őszi sárból
ti szegény három falevél?
Az egyik kedvenc versem:-)
VálaszTörlésCsodaszép!
Köszönöm, örülök, hogy tetszik, és remélem még sok szépet találsz majd......idővel:)
VálaszTörlésKis türelmet kérek:)