Weöres Sándor: Majdnem szonett

Húszéveskori önmagunkkal 
ha találkoznánk negyvenévesen: 
irigyelnénk, vagy megpofoznánk. 

Aki tegnap voltál: 
ma már nem te vagy, 
Aki holnap léssz: 
ma még nem te vagy. 

Csak az emlékezet csalása fűzi 
egy életté a folyamatos halált. 

Mert meghal szünetlen 
az én, meg az énre az én, 
a bennem sületlenebb én, 
a velem okosabb én, 
a rajtam kopottabb én, meg én. . .