Reviczky Gyula: Jó lelkek

Vannak jó lelkek még a földön; 
De elrejtőznek a világ elül. 
A csacska hír hallgat felőlük, 
Élnek s meghalnak ismeretlenül. 

Éltük szerény, csöndes, magányos, 
Dobszóval, vak lármával nem dicsért. 
Erényüknek czégére nincsen; 
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért. 

Vásári zajt, hühót kerülnek. 
Nem lökdösődnek lármás utakon. 
Lelkük zománcát féltve őrzik. 
A merre járnak, csend van s nyugalom. 

A sors csapási, szenvedések 
Között értékük legszebben ragyog. 
A rózsa is, ha eltiporják: 
Akkor terjeszt legédesebb illatot. 

Vannak jó lelkek még a földön! 
Vigasztalásul vallom és hiszem. 
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek, 
És nem irigyli sorsuk' senki sem.