Tóthárpád Ferenc: Latolgató

Ünneplőbe öltözködött 
kicsinyke kis házunk, 
izgalommal készülődünk, 
Szent Miklósra várunk. 

Nem voltam bár túl jó gyerek, 
most már nagyon bánom 
-a Mikulás sosem volt rossz?- 
lehetne barátom. 

És... akkor, ha épp erre jár, 
s mondjuk: nagyon fáradt... 
itt hagyhatna csomagokat, 
gondolom, úgy százat. 

Ne bajlódjon annyit vele, 
oly nehéz a zsákja! 
Még a végén megbetegszik, 
gondoljon magára! 

Az erejét jól ossza be! 
Hosszú lesz az útja. 
S hogy hol lakom? A Mikulás 
ugye tuti, tudja!