Reményik Sándor: Öröktűz

Egy lángot adok,ápold,add tovább; 
Csillaggal álmodik az éjszaka, 
És lidércfénnyel álmodik a láp 
És öröktüzzel álmodik a szívem. 
Egy lángot adok,ápold,add tovább, 
És gondozd híven. 

Egy lángot adok,-én is kaptam azt 
Messziről,mint egy mennyei vigaszt, 
Egy lángot,mely forraszt s összefűz, 
Én jártam Vesta ledőlt templomában, 
Az örök-égő lángot ott találtam, 
S a lelkem lett a fehér Veszta-szűz. 

Földindulás volt,megindult a hegy, 
És eltemette a kis templomot, 
De a lángot nem bírta eltemetni, 
Én égve leltem ott; 

És hozzá imádkoztam,s benne hittem 
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát, 
Én égve hazavittem. 
Azóta szívem mélyén ég,ragyog 
A viharfújta,széllengette láng, 
És el nem oltják semmi viharok. 

Egy lángot adok,ápold,add tovább; 
Csillagokkal álmodik az éjszaka, 
És lidércfénnyel álmodik a láp 
És öröktüzzel álmodik a szívem. 
Egy lángot adok,ápold,add tovább, 
És gondozd híven ...