A kisfenyő legendája

Közeledik a szép szent karácsony ünnepe, 
Sok ember van a fényes utcákon este. 
Fenyőt néznek, válogatnak, vásárolnak; 
Kicsik, nagyok mindig vannak. 
Áll a sok fenyő eladásra várva, 
Csak egy kis fenyőt hagytak a raktárba. 
Könnyei hullanak, szomorú a kisfenyő, 
Szeretik majd? Hova kerül ő? 
Talán csillagokban fog pompázni, 
És az emberek majd őt fogják csodálni? 
És ekkor egy szempillantásra, hirtelen, 
Szertefoszlott az álom, köddé vált minden. 
Egy eladó gyorsan a raktárba lépve, 
Kapta fel a kis fenyőt és vitte. 
Sír a kisfenyő, könnyezik az ága, 
Nagyon fél, hogy elég a kandalló lángjába. 
Megérkeznek a sok takaros, nagy fenyők közé, 
Felcsillan a kis fa szeme, mégis van remény. 
Egy idős házaspár lépett oda hozzá, 
- Te leszel a mi kis karácsonyfánk! - 
Boldog a kis fenyő, árad a szeretet, 
Elképzeli rögtön milyen szép ruhája lehet. 
Féltve óvatosan hazaviszik a kis fenyőt, 
- Jó helyed lesz nálunk! - Éjfélkor feldíszítik őt. 
Áll a kis fenyő a szoba közepén; 
Csillog, villog, nagyon boldog szíve mélyén. 
Karácsony éjjelén a sok angyalsereg, 
Meggyújtja a karácsonyi fényeket. 
Nézi a kis fenyő a szép kis ruháját, 
Most látunk először ilyen karácsonyfát. 
Ez a karácsony meghitt pillanata, 
A szeretetbe, fényekbe öltöző karácsonyfa. 
Táncol a kisfenyő, izeg-mozog, 
Boldogan mutatja, milyen ruhát kapott. 
Kitárja két kezét, gyertek közelebb! 
Csodálják a házaspár vendégei: - te vagy a legszebb! - 
Megszólal a harangszó, összeérnek álmaink, 
Csillognak és büszkék a karácsonyfa ágai. 
A világon a szerencsés fenyők pompáznak, 
Szívük meleg szeretetével: 
Boldog Karácsonyt kívánnak!