Fodor Ákos: A Hold forró jegén

Nézz a Holdra: 
olyan furcsa-szép, 
mint ha félig képzeletből volna! 
A Hold: tükör; 
benne mind a kép, 
amit csak képzelsz, fordítva tündököl! 

A Holdon minden fordítva van: 
ami biztos itt - ott az mind bizonytalan, 
a Holdon vacog és dermed, ami ég, 
a Holdon tűznél is forróbb a jég, 
ott az a nehéz, ami súlytalan, 
de egy sóhajtásnak is súlya van! 

Nézz a Holdra, 
mintha álmodnád: 
mintha némasága hozzád szólna. 
Lépj a Holdra. 
Ez a távolság, 
mit lelkünk megtesz évezredek óta. 

A Holdon minden fordítva van: 
ami biztos itt - ott az bizonytalan: 
a Holdon vacog és dermed, ami ég, 
a Holdon tűznél is forróbb a jég! 

Végre, végre te meg én: 
siklunk - botlunk a Hold forró jegén! 

A Hold tükör, a Hold titok, 
amit sose láttál, itt láthatod, 
ám e helyen hosszan nem időzhetsz, 
mert szived sötétül és hajad ősz lesz! 

Tükörbe nézni néha kell, 
tükörben élni nem lehet: 
ne törd, ne rejtsd pincédbe el, 
de mentsd ki belőle képedet! 
A Holdon minden fordítva van: 
ami biztos itt - ott az bizonytalan: 
a Holdon vacog és dermed, ami ég, 
a Holdon a tűznél is forróbb a jég! 

- Csak egy kicsit még! csak te meg én! 
siklunk - botlunk a Hold forró jegén!