Bojtorján : A fenyőfa

A domb oldalán egy kis fenyőfa állt 
Ott nevelkedett, ahol senkise járt 
Dús tűlevél nőtt karcsú ágain 
S néha elcsodálkozott az álmain. 

Hogy egy napon, ha itt van már a tél 
Eljönnek érte, s ő útrakél 
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá 
Beszívva mélyen csodás illatát 

Évről évre újabb ágacskát nevelt 
És egyre mélyebb zöld színt remekelt 
Az ég felé nyújtotta karjait 
S az élet követte álmait 

Mert egy napon megérkezett a tél 
Eljöttek érte, s ő útrakélt 
Egy kisgyerek elbámulva nézett fel reá 
Beszívva mélyen csodás illatát 

Egy fényes házban talpára állt 
Ágai hordtak sok csillogó csodát 
Pár héttel később elszállott a fény 
S félredobva újra álmodik szegény 

Hogy egy napon, ha újra itt a tél 
Eljönnek ismét, s ő útrakél 
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá 
Beszívva mélyen csodás illatát.