Advent

Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk. 
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért. 
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól, 
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng. 
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű, 
újra születtek a fák, és minden, ami élet. 
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért, 
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát. 
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején 
sem szabad megfeledkeznünk róluk. 

A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké, 
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra. 
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet, 
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság, 
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés, 
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg. 
Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért. 
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya, 
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka. 
Legyünk irántuk legalább most, ezegyszer jóságosak, 
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet. Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért, 
a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért, 
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk, 
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek. 

A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké. 
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek 
és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő, 
hogy szembeszálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal. 
Ők tudták, tudják s tudni fogják, 
hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke. 
Azokért, akik ártatlanul elestek, azokért, 
akik meghaltak harcvonalakban, égen és földön, tengeren és tenger alatt. 
A pionírokért, akik hegycsúcsokat, őserdőket, 
sivatagokat jártak és járnak be az ember boldogulása érdekében. 
Azokért, akik a Makro- és a Mikrokozmosz titkait kutatva szolgálták, 
szolgálják, s szolgálni fogják az emberi élet értelmét. 
Azokért, akiket máglyára vittek, 
mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól. 
A hősökért, akik a holdra érkezve és szállva 
rácsodálkoztak a Föld nevű kék bolygóra, s hűséggel visszatértek hozzá. 
Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát, 
amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet. 
A harmadik gyertyaláng értük lobogjon. A hősökért. 
Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom, 
a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább. 
Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve 
és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant. 
Ő értük gyújtsuk a harmadik gyertyát. 
A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott, 
vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet. 
A bátrakért, akik barikádokon estek el 
az ember boldogulása érdekében folytatott küzdelem során. 

A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk. 
Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt, 
hogy főt hajtsunk egymás előtt, 
hiszen a jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat. 
Arra, hogy legyen szent minden ember számára 
a mindenség ajándéka: az emberélet. 
Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya 
az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig. 
Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál, 
aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem. 
Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol. 
Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet. 
Érted, aki a barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék. 
Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel, 
ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről. 
Érted, akivel együtt játszottam a szerepet életem színpadán.