Vajda János: Bakonyi legény

Szomoru nótát fúj 
Az északi szél; 
Előtte megzördül 
Az őszi levél. 

S valahányszor zördül 
Az őszi levél: 
Keblén a zsiványnak 
Sajgó bánat kél. 

Távol a sürüben 
Korcsok ajkirul 
Zeng a dal, - de rajta 
Ő föl nem vidul. 

Meg-megrázza vállán 
Bojtos új szürét, 
Félrevágja gyorsan 
Barna süvegét. 

Fejét is úgy rázza, 
Szinte rezg haja: 
Bizony ő szivének 
Nagy lehet baja! 

Mert ha megbocsátna 
Néki a megye, 
Soha őt nem látná 
Fás Bakony hegye: 

Elvenné kis Erzsit, 
Szíve zálogát, 
És szolgálná véle 
A falu urát. 

De újra erősben 
Fúj az éji szél, 
S a víg cimborákkal 
Ő is dalra kél!