Pilinszky János: Magamhoz...

Bátran viseld magányodat, 
én számon tartalak téged, 
ne hagyd a sorsod csillagokra, 
benned érjen a végzet. 

Vállad két éber sarka közt 
ha sisteregve átcsap, 
tudom,több vagy mindannyiunknál, 
benned vakít a bánat. 

Légy hát,akár az állatok, 
oly nyersen szép és tiszta, 
bátran figyelj,mint ők figyelnek 
kegyetlen titkaikra. 

S egy éjjel,magad sem tudod, 
mint égig érő ének, 
feljönnek benned napjaid, 
a halhatatlan évek: 

az este nem lel senki rád, 
az este sírva,késve 
hiába járják pitvarod: 
csak én látlak.Vagy én se.