Ady Endre: Az Ősz dicsérete

Egyszer csak,észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedben égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt,
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását,
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt,ott felcsendül egy dal.
A kertben érik a dió,
Hangosan kárál a szajkó.
Este,ha begyújtasz,fával a kályhába,
Tehetsz almát,krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben,a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.