Tóth Árpád

Te már örökké

Telnek az évek,

Múlik az élet, 

Áttipor rajtam gondtalan,

Múlik az élet, 

Tűnnek a fények,

Elhagyott kedvem merre van?

Tűnnek a fények,

Reszket a lélek,

Magányos szívem jégkolonc,

Reszket a lélek,

S csak attól félek:

Te már örökké fájni fogsz?

Kaffka Margit: Nem hiszek

Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve űzött őszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
És csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak,
Oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
Mégis egész tündérország befért.
- És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
Álmodtam nagy, boldogságos mesét.

Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.

Tudom: jő majd a józan, szürke reggel
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.

Kányádi Sándor: Mint öreg fát az őszi nap

mint öreg fát az őszi nap 
lemenőben még beragyog 
és elköszön a szerelem 

jöhetnek újabb tavaszok 
hajthat még rügyet lombokat 
gyümölcsöt többé nem terem 

felejtgeti a titkokat 
miket senki sem tudhatott 
őrajta kívül senki sem 

fészke is üresen maradt 
elhagyták kiket ringatott 
üresen ing-leng üresen 

de boldogan föl-fölsusog 
ha valaki még néhanap 
gyér árnyékában megpihen

Kun Magdolna: Álmodik a nyár

Mélyen a tó vizében még álmodik a nyár, 
de felszínén már őszi eső permetje szitál, 
s ahogy a hűs habok hullámokká válnak, 
kavicsként sodorják a szökni indult vágyat. 
Viharverte falombokon, apró száraz ágak 
őrzik majd emlékét a szívek dallamának. 
Tavasszal a fa rügyet hajt, ismét élni kezd, 
a nap elűzi maga mellől a gonosz felleget, 
s akkor aranyszikráiból én is fényt kapok, 
talán simogató sugarától boldog maradok. 

Kálnay Adél: Mi volna jó?

Most repülni volna jó, 
suhanni szelíd táj fölött, 
vörös, barna, sárga az a táj . . . 

Most rohanni volna jó, 
megelőzni a kék ködöt, 
óriás tölgyfa, az legyen a vár . . . 

Most gurulni volna jó, 
heverni rőt avar között, 
orrodban érzed fanyar illatát . . . 

Most ugorni volna jó, 
átugrani néhány vén rögöt, 
lomha békát a patak oldalán . . . 

Most keresni volna jó, 
elbújni sombokor mögött, 
mókus ül álmosan ágán . . . 

Most látni volna jó, 
kémény messze hogy füstölög, 
szűk völgyecske tucatnyi házán . . . 

Most érezni volna jó, 
csöndet, békét és örömöt, 
hallani őszi eső koppanását 
vonuló madarak szárnyán.