Várnai Zseni: Meghal a rózsa

Meghal a rózsa. 
Illatteste lebágyad, 
Sziromruhája hervadtan lehull, 
Az életből egy szépség így kimúl, 
Egy rózsa meghal, bimbók feslenek, 
S új rózsákat himbálnak a szelek, 
Élnek a rózsák. 

Meghal a madár, 
Daloló ajka néma, 
Kéklő azúrba többé nem repül, 
A porba hull le fájva, egyedül, 
De fönt a fényben millió madár 
Dalolja: élet! Élet, nem halál! 
Madarak élnek. 

Meghalok én is. 
Megkövült jégszívemben 
Világnyi kín és bánat hamvad el, 
Nem sír többé, nem jajdul, énekel, 
Ám mialatt én porrá roskadok, 
Új, friss szívek köszöntik a napot 
Ó, örök élet!