Mentovics Éva: A legdrágább anyukának

Ezernyi kis apró jellel 
tudattam, hogy létezem. 
Számlálgattad a napokat, 
vajon mikor érkezem? 
Később aztán ágyam mellett 
álmot hozott szép dalod. 
Hogyha néha nyűgös voltam, 
karod lágyan ringatott. 

Mint napfény a fellegek közt, 
szivárvány a rét felett, 
úgy hinted szét éltet adó, 
melengető fényedet. 

Akárhányszor születnék is, 
nem kellene más nekem, 
azt kívánnám századszor is, 
mindig, mindig légy velem. 
Kezemben e kis virággal 
tiszta szívből kiáltom: 
Te vagy nekem a legdrágább 
Anyuka a világon.