Szabolcsi Zsóka: Sóhajokba kapaszkodva

...mert az élet repül velünk, 
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk, 
andalogva, kézen fogva, 
emlékeket felkarolva, 
sóhajokba kapaszkodva, 
összebújva vagy széthullva, 
illatokkal, illanókkal 
tele tarisznyánk a jóval, 
hamuba sült fájdalommal, 
friss idővel, vagy a múlttal, 
ezerarcú szép titokkal...