Postássy Juli: Dal a szívről

A szívemet ha kivehetném,
A szekrényembe betehetném,
Átkötve sok színes szalaggal,
Lezárnám hétszeres lakattal.
Hogy több fájdalmat ne fakasszon,
Más lennék, mint a többi asszony.
Nem kéne tőle többé félni,
De jó lenne szív nélkül élni!

Szív nélkül járni és kacagni,
Mindig enyhén hűvös maradni,
Nem lenni lázas és hitetlen,
Se csókszomjas, és enyhítetlen.
Nem tudni, mi a könny, s a bánat,
Felvenni szép selyemruhámat,
Nem gyászolni és nem remélni,
De jó lenne szív nélkül élni!

S ha jönne ő, kezem keresve,
Megtörve, búsan, térdreesve,
Cudar bűnét is szánva-bánva,
Könnyét ontva selyemruhámra:
Én eltaszítnám, s csak nevetnék,
Ki itt e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján mély titokban
A szívem csöndben megszakadna.

Jajj...jajj...jajj...jajj...
A szívem csöndben megszakadna.