Köszönt e vers, te váltig visszatérő 
Föltámadás a földi tájakon, 
Mezők smaragdja, nap tüzében égő, 
Te zsendülő és zendülő pagony! 
Köszönt e vers, élet, örökkön élő, 
Fogadd könnyektől harmatos dalom: 
Szivemnek már a gyász is röpke álom, 
S az élet: győzelem az elmuláson. 

Húsvét, örök legenda, drága zálog, 
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, 
Öröm: neked ma ablakom kitárom, 
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! 
Virágot áraszt a vérverte árok, 
Fanyar tavasz, hadd énekellek én. 
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van 
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban! 

Egy régi húsvét fényénél borongott 
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, 
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, 
És neki szánok lombot és zenét. 
E zene túlzeng majd minden harangot, 
S betölt e Húsvét majd minden reményt. 
Addig zöld ágban és piros virágban 
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!