2012. április 19., csütörtök

Dsida Jenő: A gyöngék imája



Jó Uram, aki egyként letekintesz 
bogárra, hegyre, völgyre, 
virágra, főre, szétmálló göröngyre, - 
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz 
csak nagyon-nagyon gyönge. 
Mert pókháló és köd a szív, 
selyem szőttes az álom, 
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi 
s én erőtlen kezem 
még azt sem tudja Hozzád emelni. 
De azért vágyaim ne dobáld a sárba, 
ami az Óceánnak 
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! 
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz 
csak gyönge, nagyon gyönge.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése