Bajor László: Mementó

A boldogságot: akarni kell, 
ha önmagától mindent el nem áraszt.
A szeretetet: szeretni kell,
ha a szív nem diktál önként forró vágyat.
A ridegséget: száműzni kell,
mert kesernyésre görbíti a szájat.

A gyengédséget: ápolni kell,
ha nincs a háznál tengernyi belőle.
A jó hírnevet: őrizni kell,
ha kósza szellők mást hoznak felőle.
A szemrehányást: megvetni kell,
mert nem építő bírálat szerzője.

A békességet: megfogni kell,
ha hűtlenné akarna lenni hozzánk. 
A hűséget: azt szolgálni kell,
ha önmagunktól azok tán nem volnánk.
A jóságot: megbecsülni kell,
mert nélküle még emberek sem volnánk.

A vidám derűt: szoktatni kell,
hogy el ne hagyja, hol lakunk a házat.
A hevességet: csitítni kell,
hogy ne okozzon felesleges lázat.
A megnemértést: száműzni kell,
mert gyümölcse: szégyen és gyalázat.

A szent egységet: őrizni kell,
ha alattomban támadná az ellen.
Egymás kezét: szorítni kell,
ha sodrás jő, vagy éket verne ember.
Az alázatot: azt megélni kell,
mert ebben nő meg magasra a jellem.

A féltékenység: az sosem kell,
akkor sem jó, ha nagyon ritka vendég.
A féltés: viszont, az mindég kell,
ehhez fűződik ezernyi szép emlék.

A kedves modort: művelni kell,
ha nem gondozzák, durvasággá válhat.
A képmutatást: gyűlölni kell,
mert álnokká tesz, mert csak látszat.
A rút gyanakvást: kergetni kell,
mert köddé foszlat minden nemes vágyat.

A durvaságot: utálni kell,
ha méltatlanná nem akarunk válni
A kedvességet: fogadni kell,
ha viszonozzuk, csak jól fogunk járni.
Az örömöknek: örülni kell,
nem savanyúan, begubózva állni.

A ragaszkodást: növelni kell,
ha észrevesszük, hogy kissé elbágyadt.
A bizalmat: táplálni kell,
s a szolgálatot, akárhogyan fáraszt.
A szeretetet: fokozni kell,
akármilyen nagy igényeket támaszt.

A boldogságot: akarni kell,
mert önmagától minket el nem áraszt!