Ligeti Éva: Kamasz tavasz

Hajnali harmat cseppenként csordul,
felkelő Nap aranyába mártja
a gyönggyel teli levelet, s fordul,
megbillen, mint a várnak szánt kártya.

Téli álomból ébred a tavasz,
leheletétől jégvirág olvad,
hirtelen nyúlik akár a kamasz,
hókristálytenger - olvadó holnap.

Ágpáncél roppan, lehullik végre,
rügybezárt levél, bomlani óhajt,
langymeleg szélben mered az égre,
március felé jó nagyot sóhajt.