Krausz István: Hazavárnak

Ha úgy érzed, már nincs remény,
Hogy kialvóban mind a fény,
Amikor eltörik az út,
Csatát vesztesz, vagy háborút,
Egy apró pontján a világnak,
Valahol mindig hazavárnak!

Elfáradt, reszkető kezek
Fájón utánad intenek,
Ha egy percre is távozol,
Vagy más kedvére változol,
Ha nevetni, vagy sírni látnak,
Valahol mindig hazavárnak!

A rácson túl is van világ!
Ha te hibád, vagy nem hibád,
Nem mérlegelnek józanul.
Ahol mindig a szív az úr,
Egy ajtót előtted kitárnak!
Valahol mindig hazavárnak!

Büszkén, vagy megpecsételt sorssal,
Ifjan, vagy túlhaladott korral
Egy kis pontján a mindenségnek,
Hova mindenkor visszatérhetsz,
Boldogan a karjukba zárnak
Ott, ahol mindig hazavárnak!