Thándor Márk: Est

Oly jó az esti órák fénye, 
a csillagos égre nézve. 
S oly jó a fáradtságnak leple, 
mely óvva lep be. 

S oly szép a hold iramló árnya, 
mely telten sugárzik az éjhomályba, 
s a vidáman éneklő lég, 
mit oly régóta vártam én. 

Köszönt engem az ágy, s a párna, 
nyugovóra kéne térni mára, 
s ha szemem pillái egymáshoz érnek, 
hálaszót éneklek én az éjnek, 

megfordulok, s álmodom, 
egy másvilágba távozom, 
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap, 
meglátod vidám lesz a holnap.