Szabó Lőrinc : Csipkefüggöny...

Csipkefüggöny az ablakunk előtt, 
fehér zuhatag. Hogyha délelőtt 
besütött a nap, arany szédület 
imbolygott rajta, s még légiesebb 
lett a libegő lepke-szövedék. 
Elnéztem a figuráit, s két 
szögletes vadászt meg a lányokat, 
s szerettem volna, hogy mozduljanak 
végre, s hogy legyen történetük. 
Néha alája bújtam: mindenütt 
álom vett körül, piciny ablakok, 
virágzó minták, tündér-alakok, 
valami s mégis semmi: az egész 
olyan volt, mint egy álló hóesés. 
Máskor meg, míg az arabeszkeket 
nézegettem, mint habzó felleget 
hajtottam, szárnyaimat: hadd vigyen! - 
s szinte vártam, hogy elrepül velem.