Rónay György: Verebek

Tizennyolc-húsz fokos hideg 
volt idefönt a hegyvidéken. 
Már azt hittem, ezen a télen 
kipusztulnak a verebek. 
Napok óta egyet se láttam. 
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd 
után egy kevés maradék 
volt még a tálban, 
csak pár falat, de mégis étek: 
eltenni kevés, kidobni vétek. 
A cica kényes, nem eszi meg. 
“No, majd megeszik a verebek!” 
Azzal egy kis tálkára véve 
kitettük a balkon közepére 
a hóba. 
Nem történt semmi perceken át. 
Aztán megrebbent egy bokorág, 
s gyanakodva 
kidugta fejét, 
és szétnézett egy kis veréb. 
Szemügyre vette a terepet – 
(de akkor már új s új verebek, 
tíz-tizenöt is lehetett, 
tolakodtak a háta megett) – 
tollát borzolta, mintha fázna, 
majd hirtelen 
rászállt egyenesen 
a balkon alatt a barackfára. 
Onnét, kis kémlelés után, 
mint csöppnyi gombolyag, 
oly puhán huppant le a hóba a balkonon. 
A többi veréb az ágakon 
leste, mi lesz. 
Nem történt semmi. A kis begyes 
ugrott egyet-kettőt, utána 
lecsapott a tálra, 
kikapott belőle egy rizsszemet, 
s eszeveszett 
iramban visszamenekedett 
a fára; 
onnét lesett 
a balkonunkra. A többi veréb 
elébb s elébb 
óvakodott, majd egyik a másik 
után röppent a barackfáig, 
barackfáról balkon peremére, 
s onnét orvul, gyanakodva, 
félve a tálig, 
s egy rizzsel vissza az ágra. 
Ellepték már egészen a fát. 
És most kezdődött a haditanács! 
Micsoda lárma! 
Húsz? ötven? száz? – a Rózsadomb 
valahány verebe ott zsibong 
azon az egy fán, ott csivitol, 
s amikor 
elérkezik a pillanat, 
zúgva megindul a csapat: 
surrog-burrog a sok kicsi fürge 
szárny, s a szürke 
hadsereg elfoglalja a tálat. 
Nekilátnak, 
nyelik szaporán a rizsszemeket. 
S a tálon csak úgy kopog és pereg 
a sok kicsi csőr: tíz, száz, ezer 
békés kis géppuska kelepel, 
s mire a nagy csata véget ér, 
a tálka alja olyan fehér, 
hogy annál szebb a leghevesebb 
mosogatás után se lehet. 
A balkonon a hó 
tele van millió 
pirinyó 
szarkalábbal: 
a verebek lábnyomával. 
Azóta minden ebéd után 
nagy veréblakoma van Budán 
a balkonunkon: itt zsibong 
a Rózsadomb 
minden verebe, s zengi veréb- 
nyelven, hogy jólesett az ebéd, 
s jöhet bátran a többi veréb 
vendégségbe, mert van elég, 
s lehet 
mínusz tíz, húsz, harminc: a telet 
majd csak kibírjuk, verebek, 
verebek, rigók, emberek, 
ha van bennünk egy kis szeretet.