Anna Ahmatova: Ház a hóban

Bolyongunk egyre, kéz a kézben, 
nem tudunk elszakadni még. 
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem. 
Sötétedik az esti ég. 

Hallgatunk, templomba betérve, 
keresztelőt, nászéneket. 
És nem nézünk egymás szemébe. . . 
Velünk minden másképp esett. 

Aztán a havas temető vonz. 
Ülünk. Könnyű lélegzetünk. . . 
Egy házikót a hóba rajzolsz. - 
Abban mindig együtt leszünk.