Andók Veronika: Téli csend

Esteledik csendesen, 
Fény suhan a réteken. 
Magányosan, hó alatt 
Álmos magvak alszanak. 

Hószínűek most a fák, 
Csendes hószín jégvilág. 
Rózsaszínen nyugvó nap, 
Szelíd alkonysugarak. 

Csupa csend, éjek éje; 
Holdsugár apró fénye, 
Kicsi udvar, csöppnyi ház, 
Mindmegannyi boldogság. 

Alszik minden csendesen 
Hűs-magányos éjjelen. 
Egy búsongó hófelhő 
Pihe-puha álmot sző. 

Száz csillogó hómadár 
Kerengve jár, szállva száll, 
Leszáll egy-egy s megpihen 
Álmodozó réteken. 

Ezüstszínű holdvilág, 
Tündérzene, zúzmarák, 
Foszladozó fellegek, 
Fénylő álomtengerek. 

Csendes téli estelen 
Rejtve rejtő rejteken 
Lágyan zúgó fák alatt 
Meglestem a titkodat. 

Titkok titka: Álmodás, 
Édesen bús látomás. 
Száncsengő és szeretet 
Melengették lelkedet. 

Lágyan zúgó fák alatt 
Titkok titka rámragadt. 
A csendes éj zokogott: 
Szeretetről álmodott.