Brain Storming: Őszinteség

Magamnak beismerem: 
Magamat jól ismerem, 
De másnak elmondani nem is merem, 
Mert az őszinteség mélységes verem, 
Honnan az ember magát jól látva 
Tekinthet a világra. 
De sokszor a világot nem látva, 
Lelkét másoknak kitárva 
Zuhanhat mélyre a homályba, 
Hol másoknak köszönhetően 
- Kiket nem is látott - 
Megismerhet 
Egy teljesen más világot, 
Mely minden magából adottat 
Szigorúan megadóztat, 
Mint haszonként és eszközként kezelve 
Tekint az őszinte személyre, 
Aki olyan mint a természet: 
Akit egy gyöngéd szó 
Magából kivetkőztet, 
Aki mindent megmutat magából: 
Nem érdekből, csak úgy magától. 
Mert a világot úgy szereti ahogy van: 
Ahogy a kezdetektől van, adottan. 
Az őszinte szó, - ha az - 
Drága kincs. 
Lehetne, de 
Mértéke nincs 
Ha lenne, már nem az lenne, ami 
Hanem csak értékes, ritka holmi, 
Amit adnak-vesznek az emberek, 
Amit csak adni biztosan, 
De kapni nemigen lehet, 
Mivel a hazugság - az édes múzsa - 
Az őszintét a mélybe húzza, 
Majd a helyébe lépve 
Csalja a szemlélőt mindig lépre. 
Mi végre hát az Őszinte léte? 
Az, hogy szeretni csak őszintén lehet 
Mert a hazug szeretet szeretőt és szeretettet 
Egyaránt eltemet...