Túrmezei Erzsébet: Hiszek a szeretetben

Fehér szobánkban napsugarak járnak. 
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg. 
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek: 
Hiszek a szeretetben. 

Valamit kérve kértem, várva vártam, 
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel. 
Most bízom, s várok békén, türelemmel. 
Hiszek a szeretetben. 

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom, 
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget. 
Nem ismerek mélységesebb mélységet. 
Hiszek a szeretetben. 

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem 
Szétosztogatni édes kötelesség! 
Hogy mások is ujjongva hirdessék: 
Hiszek a szeretetben.